Remegve várok...vártam...

Állítólag ma van a szerencsenapom. 3 és fél órája van a szerencsémnek, hogy rámtaláljon. Ámen

Vonzalmat érzek a karácsony iránt, szerintem azért, mert a tavaly karácsonyban volt valami nagyon jó és meglepő is. Ugyhogy most arra gondolok, hogy akkor miylen jó lesz (a vizsgaidőszakra most nem gondolunk). Most viszont kint nagyon meleg van. A lépcsőnél is.

Impulzushiányom van, azvan. Ez nem is oylan meglepő, mert tudom magamról, hogy ez simán van így. És én oylan boldog vagyok, meg egyszerre szomorú is.

Hiány van. Más lettem.

Már régen nem láttalak, pontosabban 2007 decemberében volt köztünk utoljára fizikai kapcsolat. Mikor elvesztél, akkor lelkiismeretfurdalásom volt és utáltam, hogy nem tudtam mit kezdeni és hiába kutattalak a folyosón, a tornaterem öltözőjében meg az uszodaéban. Akkor úgy…