A legjobb barátunk a gellérthegy. Sokat járunk oda. R. azt mondogatja, hogy úgy teljesen úgy érzi, hogy mi ott találkoztunk igazán, és nemis a suiban ismerkedtünk meg. Lehet benne valami. Az elmúlt héten nem járkáltunk együtt annyit. Zűrösödik külön-külön az életünk..Mert mi idomulunk egymáshoz. Ez ám kegyetlenül veszélyes.
Mikor járkálunk együtt, akkor úrrá lesz rajtam az 'érzem, hgy élek és jó' életérzés. Olyan, mint a drog. Nem lehet róla leszokni, Mikor a Ferenciek teréhez ér a busz, a híd végénél van egy hatalmas vmi, amitől akkorát ugrik a busz!! Ott mindig megijedek. Mikor megyünk az utcán eltervezzük, hogy mi lesz. Szinte csak a vágyakozásból állunk mind a ketten. Ugyhogy ideje felébredni vagy valóraváltani. Nem??
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.