Végre! Végre! Végre! Újra együtt vagyunk! Voltunk a Gellérthegyen és néztük a várost fentről. Ettünk sok túró rudit (együtt) átsétáltunk az Erzsébet hídon, együtt ebédeltünk (tök finom volt(ugyanazt ettük)) elmesélte kb, hogy mi van vele és újra hallottam a mondatot: "Diaa, én szerelmes leszek!" De mostmár legalább a személy tisztázott ügy.

Kerstem ma táskát és asszem, h találtam egy jót...csak fel kell dobni egy kis szines dísszel. Most éppen bóbiskolok a suliban és örülök, mert tudom, 99%-osan, hogy konfliktuskezelésből írom a szakdogámat. Juhhú... mostmár csak attól parázok, hogy nemcsak kommunikációból hanem szociálpszichológiából is kell államvizsgázni és hát akkor lesznek gondok a neurotranszmitterekkel.

Mellesleg mostanában minden kívánságom teljesül és ez óriási,de ijesztő is. tegnap alig tudtam elaludni este, már vagy hajnali 2 volt, mire tényleg elaludtam. Viszont 6-kor már keltem is és voltam aerobikon az egészségem miatt, de eléggé unatkoztam rajta. Rizi nem jött ...pedig már elterveztem, hogy együtt ugrálunk, na majd next time.

Most picit repülök megint. És ma írok sms-t kp-nek. Ja és a legfontosabb! Rizivel mikor mentünk föl a Váci utcánál a lépcsőn az aluljáróból, minden lépcsőfoknál kívántunk vmit. És közben fogtuk egymás kezét. na ezért van az, hogy valóra válik.