Csodálatos elfoglaltságokat találok magamnak. A 14-es villamos is lehet ám izgalmas. Ha úgy alakul, hogy egyedül vagyok, akkor a végtelenségig nézegetem a ruhákat. és próbálgatom őket, na meg akiegészítőket. Felmegyek a mozihoz és beülök a fotelba, mintha én is lassan be akarnék menni filmet nézni. Meg így érzem a pop-corn illatát(amit egyébként nem szeretek..) meg van ott vmi más illat is, amit nagyon szeretek. Szóval így majdnem oylan, mintha téényleg moziba mennék. Na meg a másik. A könyvesbolt. Tegnap is bementem, eléggé megnyugtató érzés volt, de csak addig, amíg meg nem láttam valamit. Egy könyv, amiből film is van és láttam is a moziban. Persze nem egyedül. Pofátlanul tönkretette a kedvemet a könyv. Beleolvastam és éreztem, már ahogy megfogtam, hogy elcsuklik valami bennem. És csak 5 mondatot olvastam el, de pontosan jól emlékeztem, hogy hol ültünk a teremben és melyik moziban néztük, és hogy jöttünk haza és mit mondtam akkor, amikor éppen trappoltunk a sötétben a metróhoz. és még annak a nőnek is emlékszem a hangjára, aki megkérdezte tőlünk, hogy hogyan lehetne egy másik kijáraton kimenni az arena plaza-ból. Tudom, hogy sok kétely volt bennem akkor, amikor ez történt, de jó volt. És akkor csak az számított. És a film is tetszett. A lány azt mondja benne a fickónak, akit meghív vacsorázni, hogy ez olyan piknik-féle lesz, és hát kiderül, hogy azért , mert nincs is asztala...és mégis mindketten annak örülnek, hogy ez egy olyan piknik-féle és nem azt látják, hogy nincs asztal. Ez nagyon tetszett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.