Én sokszor akartam már "új" életet kezdeni és nem foglalkozi a régivel, vagyis nem szenvedni vele. Valahogy viszont mégis mindig úgy alakult, hogy csakúgy jött magától az új és nemis kellett hozzá sok, csak mondjuk egy darab este. Egy filmben azt hallottam már rég, hogy az emberek életében van egy pont, ami után, úgy beszélünk az eddigi eseményeinkről, hogy 'az előtt és az után'. Nem tudom már, hogy miben volt, de jó lehetett, mert ez akkor nagyon elgondolkodtatott, és még most is. A magam részéről nem jutottam a "megoldáshoz".
Most viszont szilvásszappan illatú a szobám, és ahol most vmiért nagyon jó erők kavarognak. Tegnap meg a vizsgán a tanárnak nagyon,de nagyon rossz kedve volt. A szám még viszket kicsit és néha arra gondolok, hogy miylen volt a könyvtárban, mikor megjelent lent a képernyő alján a kis ablak....és akkor fura érzés fog el, de lehet, hogy ez nemis érzés, csak valami, amiről nem tudom, hogy mi, nemis baj, mert egyre gyengébb. Ha meg lehetne igazi harmoniáról beszélni, akkor tegnap az volt. a hideg, (nagyon hideg), a sok ember, a sokóra séta és éhség ellenére, arról nemis beszélve, hogy ő nem ment át tegnap a vizsgán. De azt mondta, hogy akkor mégis jó volt, főleg miután otthagytuk a sulit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.