itt fekszik a számvitel könyv, de a gondolataim egész máshol járnak. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e az, amit érzek. Bár nem is fontos az. Nemis tudok esténként elaludni, mert vagy túl ki vagyok pihenve vagy mert valami eszembejut, amin elidőzök pár órát. Akarok új dolgokat is. Bambuszillatot is. Már a szerencsebambuszom is más helyen van, mert átkerült az új táblám, amit 2 aprósággal egészítettem csak ki. Az tegnapszerzett melltartómnak sincs nagyon helye, de azért begyömöszöltem. Anyu meg kicsit sem csodálkozott az előbb, hogy megsímogattam a karácsonyfánkat, mert kidobtuk szegényt és én szerettem.
Álmomban szültem egy kisfút, akit elvettek tőlem és nagyon sírtam. Meg valami leszámolóbandához kerültem egy hatalmas házban és előlük menekültem, vmi szavazófülkéből csináltak kínkamrát, ahova majdnem belöktek, de vhogy megmenekültem.
A szilveszterből meg egyre több rész eszembejut, mikor r. legalább 10percen keresztül fogott kezet egy fiúval és közben beszélt és tök közel odahajolt hozzá. Ez egy konyhában történt. Meg leszaggattuk a sote szilveszter plakátot és kidobtuk az ablakon. Meg kikiabáltunk. Aangyalszárnyas fülünkben meg lementünk a portásnénihez és bácsihoz. Remélem nem zavartunk meg akkor semmit :D
De most mégis zavar valami, és mégis a lépcsőre gondolok, és a stazione ferroviaria-ra, meg a bajszos emberek fényképére a falon, meg arra, hogy nemis volt rajtam akkor kabát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.