Nem tudok világosban aludni. Hiba. Főleg azért, mert sötétben meg mást szoktam csinálni, nem aludni. Tegnap a majdnem első metróval is utaztam és az utolsó metróval is. Így a jó. Mostmeg ki akartam húzni a listáról amiket megbeszéltünk, de nem tudom, meg nincs meg az a rohadt toll, amit kaptam a karácsonyi ajándékom mellé. És fogalmam sincs, hogy hova tűnhetett, és nem is értem, hogy hogy válhat köddé valami, bezzeg, aminek kéne az meg marhára nem.
Nem sikerült vizsgát temetnem, főleg nem jókedvvel. Most sem rózsás, Nóri szerint kialszom. De, ami jó van az egészben, hogy 2 mondatból levágja midnenki, hogy nem stimmelnek velem a dolgok. Ez azért jó érzés, mert ezek szerint tényleg figyelnek rám.
Mivel meg szerdán volt a csúcspontja a 'nemjónak' ezért már egyre jobb lesz. Sajnálom rozit, hogy velem volt akkor, emrt tuti nem volt túl jó velem és tetszett neki az a peti és a zene is (bár ez nekem is), de csak ilyen kiábrándító dolgok kavarogtam bennem, már akkoris, mikor készülödtünk és megégette a sütő a pizza alját. Én hibám, tudhattam volna, hogy nekem most inkább moziba kéne mennem, nem üvöltő zenébe és........Összesűrűsödött egy nagy fiókba a francialány, a kép a sárga ruhában, ami állítólag egy szar amerikai nyálfilmben is volt és elcsesztem az előző félévemet is.
Anyut idegesíti, ha rágok és csak a vaníliás karikára tudok gondolni. Ezért csapkodom az ajtót.
Rozinak meg nem mondtam, hogy nem köztünk változott valami, hanem én vagyok oylan most, amiylen. Pedig mondanom kellett volna, hogy ne foglalkozzon most ezzel, legyen csak boldog a kávétól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.