Igaz, hogy oylan nagyon fáradt vagyok, hogy talán sosem voltam még ilyen, de azért most akarom leírni. Tutira veszem, hogy megdöntöttük a pusziadási világrekordot. De komolyan. Ez ilyen óvodásnak tűnhet, d enem volt az egyáltalán. Voltak érdekességei az egésznek, pl tegnap délután mikor találkoztunk elkezdett esni az eső, úgy rendesen, dehát kitérdekel, mondtuk és kimentük az utcára, nekem persze a földig ért a farmerom, amit valaki nem tudott rendesen levágni. Kb 4 perc telt el és tiszta víííz lettem. Majd mentünk egy kört és a hajam összevissza kezdett állni és gubancosodni én meg egyre idegesebb lettem ettől és már ott tartottam, hogy felmegyek a koliba és vkitől kérek hajszárítót. De nem, azt mondta, h ő majd szerez nekem. Ígyhát hirtelen elhatározásból (én nem tudtam) elindultunk a villamossal , leszálltunk, mentünk mentünk és végül egy kapu alatt azt mondta, hogy 'ezaz'. Ezaz? Ezaz mi? kérdeztem. Hát ahova jöttünk. és egy aranyos lakás volt fent, ahol nagyon, de nagyon tetszett a fürdőszoba (bár semmi extra nincs benne). Ő suttogott vmit, hogy én most tuti azt hiszem, h ő ezt az egészet eltervezte. Mire mondtam, hogy nála nem feltételezek rosszat, ami nem kamuszöveg volt, hanem való igaz. Na ezután jött a betépős rész, mikor táncolt a polc és jöttek elő dolgok az ajtó mögül. Arról nemis beszélve, hogy mind a 2 ágyon feküdtünk. Először, ami közelebb volt az ajtóhoz aztán a távolabbin, de az átjutás a negyed méterre, kb fél órába került. Én már akkor kegyetlenül szédültem és azt sem tudtam, hogy hogy lehet ez. Csomót beszélgettünk és oylan volt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy itt fekszünk együtt és ennyi mindenről beszélünk és csomót nevetünk. Az idő meg úgy elment, hogy előzör csak délután 5 volt, aztán már hirtelen 11. Na akkor már nem megyünk haza, gondoltuk. És sztem képtelenek lettünk volna rá. Jött a nagy elhatározás, hogy menjünk át a másik szobába,a hol van egy 2személyes ágy. Na igen, ez a művelet, kb 3 órába(!!!) telt, én csak beszéltem és beszéltem. És nem tudjuk, hogy mi a státuszunk, de nem volt még senki, akivel ennyi időt iylen jól el tudtam volna tölteni a semmivel. Ami azért nem semmi, mert sokat beszéltünk nagyon és jujjj dejó a hangja. Aztán kitaláltam, hogy oylan az ágy melletti 2 szék, mintha haldokolnának benne és ott ülne a 2 pap. Valamikor hajnalban azért elaludtam, ő nem, de éreztem is, mert folyamatosan símogatott és néha puszit is adott. A karja a fejem alatt volt és akárhányszor picit elmozdultam, rögtön jött utánam. Ma este pedig a zebránál azt mondta, hogy nem tud aludni, ha ottvagyok, mert időpocsékolásnak érzi és jó nézni, ahogy alszom. Na iylet sem nagyon hallottam még. Nagyon nagyon jó volt. Délelőtt meg rájöttünk, hogy 24 órája nem ettünk semmit, (nemis nagyon ittunk), ezért elmásztunk a star kebabba, ahol majdnem otthon vagyok/vagyunk. Közben nincsenek kínos csendek, bármit el lehet neki mondani, megért, és kicsit többek vagyunk, ha együtt vagyunk. Biztos a horoszkóp a "hibás".
Az arcom meg olyan piros, mint egy nagy piros alma, mert kidörzsölte a borostája. De nálam ez pozitívummm. Most meg lassan megyek aludni, hogy életben legyek holnap is. Biztonság kedvéért, azért bekentem az arcom.