Leginkább azért, mert rég írtam, de még inkább azért, mert nem tudom, hogy mikor tudok megint írni. A fülfájásomba öregedtem vagy 2 évet, így már talán nagykorúnak is kinézek. Most összefüggéstelenül jut eszembe minden. Pl az, hogy az antibiotikum, amit kaptam, annak félig meddig gyümölcs illata van, de a másik fele az pfffúúúj, az olyan, mint a rothadó háztartási keksz és az ilyen gyógyszer szag. Bár azt nem tudom, hogy a háztartási keksz magában tud-e rothadni. Szerintem nem.
Egyébként hát jókis július van. Voltunk a Dunán hajózni egy kicsit, aminek következtében egy csíkban, csak egy csíkban leégett a karom, nagyon vicces és marha érdekes volt látni a hídjainkat alulról, nem rajta, nem fölülről. És nem tudom pontosan mi miatt, de valahogy a hídak azok, amik talán a legjobban előhozzák a régi emlékeket. AMi elég érdekes, mert annyira telik az idő, hogy szinte már megijedek. Már ötödik éve járok egyetemre, és már egy éve, hogy kaptam egy kék plüssös bevonatú papírt, amin az van, hogy Budapesti Corvinus Egyetem. Ami meg ennél is jobb volt, hogy kaptam egy csillogó piros almát ami egy láncon lóg és arra emlékeztet, hogy nem volt hiába az addigi sok "mellényúlásom", mert valaki végre ismer. És hát ki lehet olyan szerencsés, mint én? Azt hiszem senki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.