hogy régen a nők egyedül maradtak otthon sokszor gyerek(ek)kel a háborúban és csak reménykedhettek, hogy visszajön a férjük élve, lábbal-karral. De most én mégis rosszul viselem. És ha belegondolok, hogy még csak 29-e, akkor az nagyon lehangoló. Mellesleg unatkozom is... MZ/X MZ/X küldj vmit!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.