Remegve várok...vártam...

tegnap esti ámokfutásunk jelei már délután feltűntek a négyeshatoson:

én: emlékszel a sajtos rolóraa?

d: aha

tíz perc szünet, tespedés, bámulás az ablakon át, esik.

d: de most minek juttattad eszembe???

öt perc szünet, bámulás

d:abban milyen krém van????

én:finom....

aztán westend. ahol vki megvette az én szedres fülbevalómat. rohadjon le a füle. (na jó, ne, mert visszaüt),

aztán tripla, sör. "milyen jó lenne hozzá a sajtos rolóóóóó" közben riport készül velem, hogy mi a véleményem egy barokk képről. (nem tetszik).

aztán vámházkörút (az eredeti célállomás) de útközben észreveszünk egy pékséget. bemegyünk, hátha van sajtos roló. van. kettő. de mi persze nem vesszük meg, mert nem annyira szimpi, és este 6-kor nyilván tele a város sajtos rolótól duzzadó pékségekkel. nyilván.

úgyhogy megyünk tovább. fél hét felé járunk, mikor tudatosul mindkettőnkben hogy ennek fele se tréfa, nekünk KELL. MOST. SAJTOS ROLÓ.

gyorsan visszamegyünk, mit megyünk, visszafutunk a pékségünkhöz. útközben felmerül bennünk, hogy a néni valószínüleg azért mosott fel, mert ó jaj be akart zárni. ezért mondom is d-nek, hogy figyi, ha nyitva van, és ha megvannak még, akkor az egy jel, hogy valami jó fog történni.

mondanom se kell. rács félig leeresztve, épp annyira, hogy ha benézek még látom, hogy ott van mindkettő sajtos. bakker. menjünk vissza a westendbe, talán ott még nyitva van valami. jó, mondja d, de legyen egy b terv is. úgyértve, hogy veszünk vmi mást ha nincs roló. neeeeeem. mi rolót veszünk ma. nincs b terv.

westend. cortesi. rohanás. és igen. d felkiált. ott van. az egyik pakolászó nő furán néz ránk. kiálljuk a sort. basszus, mi lesz ha megveszik???? de nem. mi jövünk. mit kérek? hát azt ott azt a sahahahahajots hihihihihihi muhahahaa. aztott.