Van az a rettenetes érzés, ami most életemben először kelt életre, de már kicsi koromban is rettegtem tőle. Merthát olyan 3-4 éves lehettem, mikor sok-sok éjszaka azért nem tudtam aludni, mert féltem, hogy egyszer majd egyedül maradok, és csakúgy keringek. Most pedig tényleg keringek, vagy talán vergődöm. Mintha körülöttem csak sötétség lenne kis csillagokkal, bolygókkal, de emberek sehol. Sehol sincsenek olyanok, akik megértenének. Miért van ez? Miért van az, hogyha vki megkérdezi, hogy mi van velem, akkor csak azt tudom mondani, hogy semmi. MIért nem találom a helyem és miért fáj annyira egyedül?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.