Mióta anyu már nincs velem, talán az egyik legszomorúbb, a vasárnap. Soha többé nem ébredek a vasárnapi ebéd illatára, és nem hívhatom fel, hogy anyu, átmegyek hozzád enni. Nem kérdezhetem meg, hogy hogyan kell főzni vmit. Mert csomó dolgot nem is tanultam meg tőle.
Nem is tudják, akiknek van anyjuk, hogy milyen szerencsések.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.