Valami olyan más dimenzióban vagyok, hogy most kezdek ráeszmélni, hogy mennyi idő eltelt mióta le kellett volna adni a szakdogát, (csak ugye nem fogadták el). A kabátról azóta kánikulára váltottunk és próbálom megfejteni, hogy mi miatt vagyok tele ennyi feszültséggel és kétségbeeséssel és azt hiszem már kezdem átlátni..Annyira hihetetlen, hogy azok történtek, amik történtek és hogy én meg itt maradtam, mint egy nagy kérdőjel. Amikor meg arra gondolok, hogy nyáron a szakdolgozatot be kell fejezni végleg, hamár normális munkát eddig nem találtam, a rossz érzés mellett mégis ott van valami. Valami jó érzés, ami odaköt és amitől egyben olyan fájó is néha.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.