Gyönyörű dáliát vettem a temetőbe, nagyfejű és rózsaszín és gömbölyű. Ez egy olyan más dimenzió és nemis tudom, hogy gondolt-e valaki apura, amiért tegnap volt a születésnapja, vagy csak nekem számít ennyit. Nem tudom. A hideg már ki is fújta az arcom, de azért mikor kint voltam akkor szépen sütött a nap. Mikor meg eljöttem, visszanéztem és eszembe jutott, hogy régen a nagymamám mindig integetett, mikor jöttünk el tőlük és valahogy olyan érzésem volt, hogy talán ilyenkor ők is integetnek utánam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.