Vége lassan az évnek. Vége a tépelődésnek, vegetálásnak, reménykedésnek, csalódásnak. Persze csak dátum szerint van vége. Most pedig életemben talán először igazán nem tudom, hogy mi lesz velem januártól. Semmilyen szempontból sem sikerült haladni. Hiba. De én még most is reménykedek, hogy érdemes lesz élni 2013ban. AZ év utolsó éjszakáján pedig azt álmodtam, hogy dolgozatot kellett írnom a Csongor és Tündéből, de nem volt helyem a teremben, és rohanni is kellett nagyon az iskolába és nem is volt időm felkészülni. De miért pont a Csongor és Tünde? Aztán mikor ott próbáltam összeszedni az emlékeimet, az első mondat, ami eszembe jutott az az volt, hogy Csongor elindul megkeresni a boldogságot. És megtalálja Tündénél. De a boldogság tünékeny. És akkor leesett. Tünékeny. Neki Tünde volt a boldogság. Eltűnt. Az enyém is eltűnt. Mennyire igaza volt Vörösmartynak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.