Annyi mindent terveztem és annyi minden nem lett belőle. Például azt sem terveztem, hogy az államvizsga napján ne nagyon érdekeljen senkit, hogy hogy sikerült, vagy azt, hogy olyan szomorú legyen a suli, mikor elhozom a diplomát.És hogy a kollégáimon kívül senki meg se akarja nézni. Csak úgy ott áll az asztalom tetején. És ez a sok talán amiért olyan általánosan szomorú vagyok, és nem szeretem már a hétvégéket sem, mert van időm gondolkozni..és nem akarok. Az elkövetkezendő 100 évben nem szeretnék semmi olyanon gondolkozni, amin mostanában szoktam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.