Kedves Olvasó(k)!
Nem látom értelmét a blognak tovább. Ennek legalábbis nem, mert amíg ide írok nem fogok tudni elszakadni a régi emlékeimtől és veszteségektől, amikbe jelenleg belefulladok. Az életem legjobb évében kezdtem el, de már rég lejárt az ideje. Köszönet az akkori legjobb barátomnak,Rozinak, a szerelmemnek Gábornak és anyunak, hogy aktív részesei voltak és szinesítették. Azzal a számmal búcsúzom, amit akkor hallottam átszűrődni a földszintről, amikor életemben először (és utoljára) igazán szerelmes lettem valakibe. Ilyen érzést kívánok mindenkinek, csak boldogabb befejezéssel!
Üdvözlet és ölelés mindenkinek, főleg azoknak, akikkel ezt élőben már nem tehetem meg.
Dia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.