Ez nagyon érdekes, hogy szerdán Pí-vel voltunk teázóba. Irtó finom teát ittam (ittunk) Valami trópusi izé volt a neve. Bent olyan jó bódító légkör uralkodott,, ugyhogy már az első 10 percben nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fogok én hazamenni. Na erre meg a teától tuti oylan voltam, mint aki be van lőve...De mivel nem tudom pontosan, hogy az miylen, ezért inkább kifejtem. Röhögős kedvemben voltam, meg harapdálósban, meg úgy lebegtem. Mikor oylan minden mindegy. Gondolkodni egyáltalán nem tudtam. nem mintha azért mentünk volna :D De amit most sem értek, hogy mi a franc lehetett, hogy másnap is a metróban éreztem, hogy repülök. esküszöm visszamegyek oda és iszom mégegyszer oylan teát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.