Igazából ennek a kettőnek egybe kéne esnie, vagyis a 'költségvetést' kéne tanulni (inkább a költségvetésrőőől), de nem azt csinálom. Nézegetem a könyvet. A példákat már átrágtam. Teljesen indokolatlanul ma 6:11 perckor keltem fel, pedig eldöntöttem, hogy nem megyek be előadásra, mert betegnek tetszek lenni és tanulni is kell. Nem érek rá lófrálni össze-vissza a gellérthegy, a feneketlen tó és az ebédlő között. Na szóval megnéztem a rai uno-n egy érdekes vizsgálatot, amiben azt fejtegették, hogy vki pofájáról hogyan lehet megállapítani, hogy milyen ember is lehet igazából. ÉS hogy aktuálisnak mutatkozzanak, annak az osztrák elmebeteg embernek a fejét elemezték, aki pórázon (!!) tartotta a lányát a pincében sok-sok évig (a részletekre már nem emlékszem ponosan). Elég rémisztő volt.
Mostanság azért történnek meglepő dolgok. Pl.: K.P. nem tudta, hogy ki vagyok...na szerencsére nem élőben nem ismert meg...21. századi problémáról volt szó.
Na és a másik, hogy SÜRGŐSEN vissza kell mennünk a kívánó-lépcsőnkhöz, mert tudom, hogy mit akarok kívánni és mivel beválik, ezért nagyon fontos lenne....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.