A hűtőben van vakondtúrástorta,de én nem ettem belőle és ma már nem is fogok. Azért írok most ide, hogy ne támadjon az a hirtelen érzésem, hogy kimenjek a hűtőhöz. Tudom ez úgy szokott lenni, hogy azt gondolom, ó csak megszagolom. Aztán ó csak egy kanállal vagy villával megnézem, hogy mennyire puha a tejszívhabtól és ó csak a fénynél megkukksolom, hogy mennyire szép rajta a kakaó. Aztán csak 1 falat, egy kicsi kanállal, aztán inkább egy nagyobb villával, aztán meg úgyis mindegy.

De ez most nem fog megtörténni, mert erősítem a pszichémet zenével. Mondanom sem kell, hogy mivel. Nem gondoltam volna, hogy lesz (mint derült égből a villámcsapás) olyan zene, ami ennyire,de ennyire nekünk lett kitalálva. Nagyon szeretem. Ugyhogy ezúttal is köszi a szerzőknek. Az énekesnek, mindenkinek...