Középiskolás korunkban mikor tanultuk Az ember tragédiáját, akkor a jegyzetembe írtam vmi oylasmit is , hogy "nincs kiút". Na ebből szállóige lett és reménytelen helyzetekben használtuk, hogy nincs kiút. És egy jót nevettünk rajta. Ugyhogy a végén már nemis volt olyan kilátástalan a helyzet. Most is mondanám, hogy nincs kiút, de igazán nincs kinek. És nincs akivel nevessek ezen......
....nevetek magamban
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.