Szinte el sem hiszem, hogy az van, hogy mostanában képes vagyok eltévedni a ferenciek terén. Azt hiszem, hogy ez a lépcső miatt van. Bezavar. De tegnap például nem tévedtem el, csak éreztem valamit. Azt éreztem, hogy nekem MOST MUSZÁJ lemennem az egyik aluljáróba. És én mentem, feljöttem a metróból és odaslattyogtam, de mintha húzott volna az az erő. És este volt már, sötét és az egész oylan tökéletes. le is mentem, senki sem volt ott, mármint járókelő. Viszont ott volt egy fiatal srác, hosszú hajú, a gitárjával. És ahogy ránéztem, rámmosolygott. Tudtam, hogy ez a jel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.