van egy lány, akit régóta ismerek, emrt egy helyen laktunk, és egy ideig osztálytársak is voltunk. Fura lány volt, már 13évesen is látszott rajta. Zárkózott emg minden. Mindenféle komplexusa volt és félt egy olyan utca aszfaltjára rátenni a lábát, ahol még nem járt. De a lényeg az, hogy nem tudom miért, de már elsőre szimpatikus voltam neki. Vajon miért? Talán azért, amiért 16 évesen annyit gondolkodtam azon, hogy mér vagyok én más, mint a többi lány. Miért különbözök a bátyám barátnőitől emg egy csomó lánytól? Ők olyan kimértek voltak és nem votlak kitöréseik és nem viccelődtek és furán néztek, ha vki velük viccelődik és nem szerették a spontán hülyeségeket. Én sosem voltam iylen. Ki tudja miért. Aztán ez lassan picit az előnyöm is lett. Ez a lány pedig tele volt midnig zűrös ügyekkel, otthon is és nagyobb korában a fiúk miatt is. Nagyon jó a humora és eredeti, de nagyon merev és minden fiúnak azt hazudja, hogy ő neki az első, pedig már volt férjnél a magyar jogszabályok szerint és volt már sokáig egy arab idősebb pasija és sok-sok más, én nem értem, ha ő majd egyszer 10 év múlva be akar vkinek számolni az eddigi életéről, akkor mit mond majd? Ez olyan elkeserítő. hazugságban él, és a legnagyobb baj, hogy magának is hazudik és mindent eltűr. Sajnálom, hogy ilyen és emiatt már nemis tudunk beszélni, mert mindig összeköltözik vmi fószerral és akkor már a telefonbeszélgetéseit is hallgatja meg nemis ő jelentkezik be msn-en, hanem a faszi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.