Remegve várok...vártam...

Olyan sötét volt, és előre mentem a villamosban. A kocsiban 3 ember volt rajtam kívül. nemhiába vasárnap negyed 12-kor éjjel, már a rendes emberek otthon alszanak vagy készülődnek a hétfőre. A 3-ból 2 embert ismerek. Az egyik srác alattam járt a berzsenyibe, a másik középkorú férfi, szintén a berszenyi be járt, és ő a mensa-nál dolgozik. Ahol oylan magas IQ-jú emberek vannak és IQ teszteket csinálnak, emg csináltatnak. nagyon okos ez a hapsi. Matematikus és már a megjelenése is zizi. Nekem szimpatikus.

Ahogy előrenéztem, csak a síneket láttam és vaksötétet. Olyan volt, mintha senki sem tudná, hogy hova is megyünk. És egy kicsit elkezdtem belül félni, hogy a semmibe tartok és hogy nincs semmi , ami kiemelkedne a tájból. Sem egy oszlop sem egy hirdetőtábla, csak egyszerűen tudom az eszemmel, hogy hol kell leszállnom. És a megszokás.

Szomorú az, hogy az elmúlt egy évben bármelyik fiútól megkérdeztem, hogy mit is szeretne tőlem valójában, akkor azt a választ kaptam, hogy "nem tudom". És ezek őszinte  nemtudomok voltak, nemcsak elterelő válaszok. Vagyis ezek szerint én egy oylan lány vagyok, akivel kapcsolatban nem lehet eldönteni, hogy akarnak-e vele együtt lenni, vagy sem. Ezek szerint én egy oylan lány vagyok, aki nem tett még szert oylan emberre, aki azt gondolja rólam, hogy nekem ő kell. Én oylan lány vagyok, aki nem tudja összeszámolni, hogy hányszor mondták neki, hogy szép. És nem tudja összeszámolni, hogy hány fiú udvarolt és hány fiú jött oda egy-egy szórakozóhelyen, utcán, akárhol. Túl sokan. és most kell jönnie a kivételnek. De nem jön. Nincs kivétel. Sosem gondotlam bele, de oylan lány lennék, aki ennyire elég? Mintha tranzit volna.

Nem leszek tranzit többé. Nem akarok. Ahogyan azon a képzeletbeli listán sem leszek többé a századik. Azt hiszem, hogy ugyanolyan hatalmas hiba túl sokat tolerálni, mint túl keveset. nem érdekel többé, hogy kinek miylen fontos a munkája, az otthona, a foci, a paradicsomleves. és ahogy délután a parfümöm illatát az arcomnak csapta a szél, valami émelyítő érzést éreztem  ahasamban. Aztán meg el kezdett ordítani bennem belülről, hogy nem tudok továbblépni, abból, ami eddig volt. pedig ez már egy új idő. Nekem eljött az új időm, de van,akinek még nem és ezért fogok én úgy dönteni, hogy kiszállok abból, ami most van. oylan érzésem volt tegnap is, mintha nem ketten lettünk volna, hanem 3-an. Ő , én és az a lány. És a (női) szemem meglátta egy másodperc alatt, hogy szereti. Nagyon, nem tudta még elfelejteni. ha meg majd sikerül neki....a továbblépése nem az én energiám eredménye lesz. Majd ő megoldja. Saját maga. Én pedig a tranzitnál keresek magamnak egy jobb státuszt.