Remegve várok...vártam...

Azon gondolkodtam a metron, hogy mi van, ha József Attila tényleg nem lett öngyilkos.

Egy asztrológus szerint mindig nehéz az átállás egyik jegyből a másikba, főleg annak, akinek a saját jegye következik. Mint ahogy msot nekem. Kedden volt a szlünapom és kedden is születtem nyolcvanhatban és anyu hajnalban mielőtt elmindult dolgozni felkeltett engem, hogy örüljön annak, hogy itt vagyok vele már ennyi ideje. van kivel veszekedni. de oylan nevetgélve mesélte, hogy miylen jó volt, mikor megszülettem,hogy csak néztem összevissze, hogy hogyan lehet az, hogy nem a szenvedés részre emlékszik. Kaptam ZZzztől egy láncot és olyan perzsőgolyót a lush-ból és Pí megkérdezte telefonon, hogy mit szeretnék, de nem tudtam neki semmit mondani,csak bámultam ki az ablakból és néztem a Cicadellát. Én neki sütit igértem, de hüyle vagyok, mer nemjó a sütő és nincs pénzem alapanyagokra. Na mindegy.

És persze a lift, amibe beszorulutunk 3-an és jó sok idő volt, amíg kiszabadítottak minket  a bácsik és csöngettünk ezerrel aztán 10perc mulva a portás néni, azt mondta, hogy nyugalom és küldi a diszpécsert (??). Aztán non stop azt kérdezgették, hogy "Lááányok, hol vagytok?" Erre csak azt tudtuk válaszolni, hogy "ittt, a liftben" Mer fogalmunk sem volt, hogy hányadikon lehetünk. Róz vihogott összevissza meg mesélte, h a Lacival egyszer ő már beszorult és ahogy rántott rajtuk egyet a lift tök megfájdult a csontja, és elkezdte böködni a csípőlapátját. Aztán nehezedett a levegő, és elkezdte az aushwitzi történeteit hogy azok maradtak életben, akik lent voltak, mert lent több a levegő és lebuktam és igaza volt. Aztán felhúztak minket és kifeszítették az ajtót és megmenekültünk. Azóta röhögnek rajtam, hogy nemis én lennék, ha nem én/mi ragadtunk volna be (?)

És elegem van, hogy a születésnapomat mindig halottaknapján tartjuk, úyhogy tegnap kijelentettem, hogy nem tartok igényt se tortára sem semmyilen ajándékra. Tartsák meg maguknak. lehet kicsit durva votlam??!