Kb egy órával ezelőtt kinyitottam a szemem, nem tom minek a hatására. Talán ahogy a mellettünkszobában mocorogtak. Az nem volt olyan jó, hogy nem az a fiú volt az éjjel nappaliban, akit szerettünk volna, mert az helyes volt és tudni szerettük volna a horoszkópját,d e nem siekrült. Rozét azért vettünk, mert az az élet itala...hogy mér? nemtom. A koliban jó meleg volt fent és kb 40szer meghallgattam és meghallgattattam a Viva la vida-t meg a where I belong-ot magammal és a Gáborral is. Gy. addigra már elmenekült. És nem bírtam eldönteni, hogy hazamenjek-e, vagy sem. És el is indultunk haza, de útközben úgy döntöttünk, hogy visszajövünk a jó meleg szobácskába, ahol folyamatosan ment a zene. És akkor szomorú voltam és dühös, amiért rozit marhára nemis érdekelte, hogy hova megyek, kivel emg egyáltalán most mi lesz, meg hideg van kint és üres az utca és leszúrnak meg hasonlók, de azt is mondta, hogy ne aludjunk nála, mert akkor neki nem lesz hova feküdni. És őszintén szólva faszt érdekelt, hogy neki nincs hova feküdni, mikor úgyis csak megy a tömeg után és azt csinálja, amihez éppen kedve van a többi lényegeteteln és tudtam, hogy hajnalig úgysem jön haza. Ezért hát visszamentünk és beszlégettünk, aztán ha jól emlékszem én hamarabb aludtam el. Vmikor korán arra ébredtem, hogy tuti eltört a lábam. De nem, emrt rá tudtam állni és átmászam a másik ágyra. Gábor meg hazament, emrt muszáj volt neki, roozi meg írt a blogba....az ő blogjába. Szóval valahol mélyen ez elkeserítő volt, de a fiú halacskák, azok rendesek, az tuti.