Csodák csodájára lenyugodtam, de ez annyira nem is csoda, mert tudtam, hogy így lesz, csak nehéz volt kivárni. Lehet benne van az is, hogy szépen süt a nap. Nemtudom. Tegnap meg elhasználtam a vaníliás fürdőgolyót végre. És rettenetesen jó illata volt. Ez pont kiváltotta azt, hogy a hajamra felírt krém viszont elképesztően krém szagú.

Minden mocsadék történés ellenére úgy érzem, hogy mi még mindig mások vagyunk és boldogabbak és szerencsésebbek, mint a többiek. És lehet, hogy nemsokára megint elmegyünk a gödörhöz röhögni, meg fényképezni a zsinagógát.

Az viszont nagyon zavar, hogy itt a könyvtárban kegyetlenül meleg van. Nem is csoda, hogy előző félévben folyton fájt itt a fejem. Ma 2 tesin is voltam, mert szorgalmas vagyok. Nem, nem csak azért, hanem azért is, mert nem lesz meg a 10 alkalom erre a félévre. De a tudat azért jó.
Most egyébként azért ülök itt, hogy még rendészet előtt megírjam a holnap interjú kérdéseimet, merthogy én most olyat is csinálni fogok. És jól belerakom a szakdogámba, aminek már nagyon nagyon remélem, hogy nemsokára vége, mivel hébehóba idegebeteg vagyok tőle. Még van másfél órám, h ezeket megcsináljam, de az a baj, hogy foylton elgondolkodom. Például azon, hogy mért is volt oylan különleges péntek este az Andrássy úton sétálni, mikor ott már kismilliószor voltam, na meg mér volt oylan jó a villamossal is hazamenni, mikor ott aztán tényleg sokszor voltam. Nem aludtunk sokat. De reggel, mikor csörgött a telefon -nem az enyém- annak tökre jó hangja volt. Most hirtelen nem bírok többet írni. majd kicsit később.