Lassan, de biztosan telik a nyár és már egy hónapja volt, hogy majdnem megsültem, vagy megpárolódtam a fekete talárban a suli tetőjén. Azóta viszont tudom, hogy még 2 évig ugyanide fogok járni. És ha őszinte akarok lenni, és az akarok, ez tök nagy nyugalommal tölt el.
Kicsit unatkozom most. Jó sokat gondolok arra, hogy mi lesz majd ezután. Megint suli és R is hazajön,(a névnapomkor) és érzem, hogy tök jó lesz minden. Ez olyan megérzésféle és nálam be is szoktak ezek jönni. Eszembe jutott, milyen volt nagyon röhögni a ferenciek terén, mert vmi hülye fejet vágtam, meg a hatoson utazgatni felalá éjjel, na meg persze a többi, amitől mindketten boldogok voltunk. Azóta már más lett és eltelt már jó sok hónap, hogy nem csináltunk semmi iylen felszabadítót együtt. Meghát most persze nemis lehet. De nekem hiányzik nagyon és félek, hogy esetleg véége lesz. Mert még másfél éve azt mondtuk, hogy tudjuk hogy ennek sosem lesz vége, és nem lesz jobb. De én mégsem voltam már 2009ben olyan fontos... talán a szilveszter volt a hibás, hogy picit dühöngve töltöttük, meg aszittem eltűnt a diákom a bérlettel együtt, vagy nem lett volna szabad pizsiben mászkálni este az Andrássy úton. Vagy csak egyszerűen nem tehet róla senki. Szóval ilyen dühöngősen-pizsamásan-templomosan-vizsgásan kezdődött ez az év és azóta annyi minden történt, hogy szinte elméletben is nagyin nehéz végigfuttatni az agyamon.
Hiányzik a régi blog. Szerettem nagyon olvasni, de most így oylan, mintha kitörlődött volna a múltunk. De talán majd a jövőnkről lesz pár blogbejegyzés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.