ami nagy dolog most, mert mostanában homály volt(am). És én még nem éreztem iylet sosem, hogy ennyire ne tudjak örülni semminek. Merthát nem volt bolondság, meg oknélküli öröm meg folytonos izgésmozgás, hanem helyette folyton aludni akartam, esetleg hányni. A jó hír viszont az, hogy azt hiszem ennek vége van már, mert már nem érzek semmi ilyet, csak azt, hogy vége van. Ezt pedig megjegyzem úgy, mint valami új születésnapot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.