Azt álmodtam pár napja, hogy egy nagy házba megyek be, aztán kinyitok egy bejárati ajtót, ami úgy néz ki, mint a mi régi lakásunk ajtaja. Onnan pedig be lehet látni, hogy egy hatalmas szobában sok ember van, nevetgélnek, eszegetnek és hívnak be, hogy menjek oda hozzájuk. Csak valahogy álmomban ez úgy volt, hogy nem tudtam bemenni az ajtón, pedig messziről nem is láttam, hogy van ott ajtó. Voltak akik segíteni akartak bejönni de valahogy sehogysem siekrült. Szomorú voltam álmomban. Főleg azért, mert úgy tűnt, hogy ott jól érzik magukat, és mert ott volt anyu is és apu is és én nagyon nagyon szerettem volna odamenni hozzájuk. Végül nem tudtam és anyu higgadtan csak annyit mondott, hogy "menj inkább vissza Diácska!".
Ott volt a szobában a két nagymamám,nagypapáim, anyuék, több régi szomszéd, akik már évekkel ezelőtt meghaltak. De én nem mehettem be hozzájuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.