-Nem tudom, hogy hogy van ez. Lesz egyszer egy végső vége? vagy sosem lesz? És emiatt folyton újra és újra gödörbe kerülök? Nem tudom. Jó lenne azt hinni, hogy csak előre visznek a dolgok. Jó lenne azt hinni, hogy jön valami jobb. Valami kevésbé sötét, kevésbé magányos, kevésbé marcangoló. Remélem!
-Nem tudom, hogy miért is írok ide. Elvileg senki sem olvassa. Titkon persze reménykedek ebben is, hogy van, akit igazából érdekel.
-Nem tudom hol jó. Szeretem is ezt a várost és fáj is itt lenni. Az a rengeteg emlék. Jó lenne valahogy őket elpakolni.
-Nem tudom hogy lesz tovább.
(Milyen jó lenne este felmenni a búsuló juhászhoz és ott ücsörögni egy padon és csak nézni a várost, és tervezgetni, ahogy régen csináltuk!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.