Olyan ez a blogírás, mintha valami üres árnyképnek írnék. Magyarul senkinek. Másrészről pedig végülis magamnak írom, mert egyszer talán tanulságos lesz visszaolvasni, és mivel kézzel írás közben valahogy rendszeresen eltűnik az íráskésztetés, így marad ez. Kár, hogy olyanoknak nincs blogja (vagy nem tudok róla, vagy fizikailag lehetetlen), akikre igazán kíváncsi lennék. Akiknek kicsit elúszkálnék a mondanivalójában és olyan lenne, mintha lennének. Velem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.