Egy novemberben voltunk Pécsen. Hűvös volt, de jó idő. Minden olyan szép és kiegyensúlyozott volt, leszámítva a sok hányingert, de volt jövő. Lila kabátom volt, reggelire sokszor csíra meg kürtöskalács. Én pedig A szerelem hullámhosszán-t akartam nézni este, ő meg fel akart menni a toronyba. És végül győzött a torony, mert mégis az volt értelmesebb program. És akkor még nem tudtam, hogy amit abban a filmben mond a főszereplő (Tom Hanks) az nemsokára olyan lesz, mintha az én későbbi mindennapjaim festette volna le. Pedig már a cím is...sleepless...amilyen énis lettem. Kétségtelen, hogy én Tom Hanks-el valami különleges spirituális kapcsolatban lehetek. Vagy a szerepeivel... Persze az örök kérdések is megmaradnak. Hogyogy nem tudtam? Hogyhogy nem éreztem belül, hogy baj van? Hogy válhatott minden ilyenné?
"..először is felkelek az ágyból minden reggel, aztán ki-be lélegzem egész nap. Aztán egy idő után nem kell emlékeztetnem magam, hogy reggel felkeljek és ki-be lélegezzek. Később pedig talán nem az jár majd az eszemben folyton, hogy egy darabig milyen tökéletes volt minden."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.