Talán ez már az életem része lesz, hogy időszakonként nem tudok aludni, majdnem kiesik a szívem a helyéről és iszonyatosan fáj a gyomrom és hányingerem van egész nap. És minden azért van mert még mindig azon rágódom, hogy mit vesztettem el és nem bírok megbarátkozni a gondolattal, hogy ez lett belőlem és semerre sem halad az életem 26 évesen. Ha nagyon megerőltetem a fantáziámat akkor sem tudok már olyat mondani, aminek örülnék és gyűlölöm, hogy így kell leélnem a hátralévő életem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.