Eluralkodott rajtam az eszméletlen idegbetegség. csapkodni, üvöltözni, és dühöngeni, ez most a "menő" nálam. hjjajjj. Már belefáradtam.
tegnap hajnalban több, mint fél órát vártam az éjszakai járatra, amihez ugy jutottam el, hogy előtte egy másik éjszakai járat lehetőségét is igénybevettem. na szóval mialatt a nyugatiban bambultam és a patkának nem nevezhető izén ültem. rettenetes késztetést éretem, hogy sms-t írjak. El sem tudtam képzelni, hogy még ebben az évszázadban hazajutok. Marha fáradt voltam, alig álltam a lábamon a sör hatását még éreztem és szánalmasnak tűntek az emberek. Nem tudtam eldönteni, hogy mennyi energiát is vesz ki belőlem ez. És hogy mennyire nem emlékszem mikor elindulok este itthonról, hogy emnnyire utálok hazajönni "ilyen állapotban" Főleg egyedül. kezdek ám hozzászokni bizonyos esetekben az egyedülléthez. és nem rossz. De a táraságmániám továbbra is fennáll, aminek én személy szerint nagyon örülök. Ezért sem értem Ká-t és Ká-t és a többit, akik ennyire nem igénylik. na ez is szánalmasnak tűnik nekem. Most úgy veszi ki magát, hogy én ilyen bíráskodó idióta vagyok, amiben igazság van egy kicsi. Ezért őket jobb mellőzni az életemből. Mivelhogy kommunikálni sem lehet velük.
....az sms-t megírtam. De nem küldtem el. Mert ugyebár "ami volt, elmúlt, ha lenne, akkor még mindig volna."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.