Zzz azt írta, hogy neki azt mondták, nem lehet egy szívet a végtelenségig sütögetni. Ez az ő fizikai vagy hogyismondjam orvosi bajára vonatkozik, de mi van, ha ez úgy átvitt értelemben is igaz?!?
- "olyan szeretnivaló vagy!
- Ne sírj! Megígérem, hogy mindig gondolok rád, amikor csak tudok." Ezt mondta, aztán elment hajnali fél 3-kor. Nem volt kedvem sírni. De a bajárati ajtóban álltam és csak ott álltam és nem néztem meg, az ablakon keresztül, ahogy kimegy a kapun.
- Nem mondtam el neki, hogy dehát a koncetről jövünk és nekem a Bori a boldogságot jelenti...de talán jobb így,mivel biztos a zene hatása is volt, hogy nem éreztem olyan világvégét. Csak szomorúságot.
- A Móriczra értünk gyalog a zp után és azt mondta:
- "Jobb lesz, ha hazakisérlek és hazamegyünk mind2-en" Az úton akárhányszor ránéztem csak azt láttam, hogy sírni akar, de nem sírt, merthát nem sírhat csak ugy az utcán.
- Aztán feljött, pedig nem akart. Ott ült az asztalnál és csak nézett előre és a hagja szomorú volt. én meg közben magammal is próbáltam beszélgetni. Mégis volt ebben az egészben vmi szép. Valami ártatlan. Aztán utána megpróbáltam minden másodpercet jól az eszembevésni, hogy legalább ez megmaradjon és emlékszem is sokmindenre. Arra hogy a keze puha és úgy simogatta meg az arcomat és a hajamat, ahogy régen és a karja olyan jól kézre esik. Az én kezemre. És mégegyszer megöleltem. Az ágyhoz beszűrődött egy kicsi fény az utcáról és lehett látni, hogy becsukta a szemét, és a ruhákat is a földön.
- Összefoglalva: másodszorra is elment.
- Azt hiszem, hogy a zenében is volt aznap este vmi varázslat. És hogy mindig emlékezzek rá, akkor forgattak az Ópiumhoz klippet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.