Remegve várok...vártam...

Annyira vártam, hogy jöjjön, mint ahogy akkor vártam, mikor harmadikos általános koromban kaptam egy új tolltartót. Akkor azt nagyon vártam. és ahogy vártam a deák téren azt hitték a gyanútlan járókelők, hogy ellenőr vagyok, de ahogy közelebb értek hozzám már látták, hogy nem. Ha meg megkérdezték volna, hogy mit csinálok én ott, akkor elmondtam volna nekik, hogy várom őt, akinél én nemis találhatok jobb barátot, mert megsimogatja a hajam és mikor nem volt velem nyáron, az olyan volt, mintha eltévedtem volna és nem jutnék haza.  És mikor találkoztunk, akkor csak az járt  afejemben, hogy úúúristen mennyi mindent kéne elmesélnünk egymásnak, ehelyett azt mondta minden egyes mondata után, hogy "majd elmesélem". és közben alig látszódtunk ki a csomagokból, amikből meg ki volt dülledve a fogkeféje és a sárga tusi. És azóta voltunk a ferenciek terén is a kívánós lépcsőn, mert az a mi helyünk és azt szimbolizálja, hogy mióta ismerjük egymást, azóta minden más, minta lenne egy késhegynyi varázslat az életünkben. És a váci utcában utcazenészek voltak és annyira tetszett, hogy mikor álltunk és hallgattam a alányt, akkor is elfogott vmi nagyon jó érzés. És most megint üresebb a lakás, mert elcuccolt tőlem is. És ezentúl sok dolga lesz és emiatt valószinüleg majd csak emlékek lesznek a tavalyi hüyleségeink a sajtos rolóval és a mozival. Mert változunk, vagy mifene és ezzel együtt leginkább az többi mindenféle körülöttünk változik. De ez nem baj, csak nem tudom elképzelni. Azt sem nagyon tudom elképzelni, hogy miyen lesz  az önkormányzat nélkül, mert bevallom, hogy hiányozni fog. És eszembe jut majd, hogy miközben ott egy papírra firkáltam csak rá gondoltam, akire nincs is gondolnivaló, csak ő oylan, mint egy betegség, ami újra és újra visszatér és az alapja körülbelül nulla mivel igazán nemis ismerem. De mégis azt hiszem, hogy egyszer majd megint  a szemembe néz és akkor legalább majd tudom, hogy tényleg létezik és nem csak gondolom őt. és közben majd eszembejut, hogy az volt írva  a pólójára, hogy 'vakok között, félszemű  a király' (angolul) azután meg majd tudom, hogy jobb ez így és olyan lesz, mint a kedvenc versem, amit akkor is szeretek, ha nincs nálam. És most  a katapultot hallgatom, közben meg vmi azzal a gondolattal bökdös, hogy én már sosenem leszek szerelmes. Mer én nemis tudom, hogy milyen az igazából és ez tuti, hogy a gondviselés műve, mert ha tudnám, akkor biztos nem bírnám elengedni és tudja azt is, hogy nekem elég az, ha hiszem, hogy talán egyvalaki szeretett, a többi meg...nyasgem. ..Azoknak meg megtetszettem. Ami ugyebár elmúlik.

Az a lány eszembejut és fáj vmi belül, mert elvettek vmit és annyira fáj, kavarog a gymorom és azt érzi a testem, hogy emiatt most betegnek kell lenni.