Ez most jó hosszú lesz, a köz érdekében. Tegnap is emg ma is oylan álmaim voltak, hogy te jó ég. Félelmetes, szaladgálós, meg aggódós, meg rettegős és sötét. Így tegnap előtti álmom lényege: a régi lakásunkban laktunk még és Zzz elment otthonról és nem jött haza. én mindenhol kerestem,d e hiába nem volt sehol. Erre felhívtam a 'bogarasat', hogy ő (?) nem tudja-e, hogy hol van: persze fogalma sem volt, mér lett volna, aztán felhívtam a bogaras haverját, aki szintén nem tudta merre jár , de hogy honnan tudtam eme két fiatalember telefonszámát, hááát foggalmam sincs. De ők annyira aggódtak, hogy el is jöttek hozzám, hogy hátha együtt ügyesebbek leszünk és közben álltunk a kapualjban és jött a csabi is, és mások is a suliból. De oktondi kisasszony nem volt sehol. És mikor sétáltam a körüt felé, akkor egyszercsak felvette a telefont mikor hívtam és azt mondta a kis cinege hangján, hogy jól van, csak elugrott egy kicsit (?) de hogy hova azt nem tudom. És akkor annyira megkönnyebbültem, hogy el sem tudom mondani, mert azt hittünk mindannyian, hogy tuti feldarabolták és mehalt vhol Szolnok és Budapest között vagy elrabolták van benevezett a Bár 261.0 játékba.
Nahát tegnap meg, épp nézegettem egy videót a neten, amin van egy srác, aki vmi miatt tök tetszik, és már 7*rre néztem meg, mikor hallottam, hogy sms-t kaptam. Már elmúlt éjfél, ugyhogy nem is volt kérdés, hogy ki írt. Dehát most nem fejtem ki az üzenet lényegét, de kissé nagyon meglepődtem a képen. Ugyhogy ezek után az már tuti hogy senkinek sem mutogatom a telefonom...Hirtelen nemis tudtam, hogy erre mit írjak, de írtam is gyorsan a franc egye meg, pedig nem kellett volna rögtön, de azóta persze nem válaszolt. De nem baj, kitettem a telefonomba háttérnek az előző képet és így majd jól elfelejtem. Már jó úton haladok. heheheee Mert kezdünk elfajulni. Ezek után ismét rémálom jött, tiszta rossz volt. Bombáztak minekt vagy mi és nem tudtuk, hogy túléljük-e ezt az egészet vagy sem, vmi háborúféle lehetett és nagyon rossz volt, szürke volt minden, óvóhelyeken voltunk meg felkapaszkodtunk nagy kocsikra, hogy hátha megment minket és én féltem nagyon, hogy nehogy anyuval vagy Krisztiánnak történjen vmi. Szörnyű volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.