na igen, oylan régen, hogy már nemis emlékszem. De nincs sokminden mondnaivaló, vagy túl sok. Egyre erősebben közelít és már egyre sötétebb van, de én akkoris iylan maradok és nem tanulok kellő intenzitással. Nemérdekel. Már egy teljes napja itthon vagyok és ez maga a csoda, már úgyis hiányzott az ajtócsapkodás, amit én szoktam itthon csinálni. A tengerisós fürdőgolyóm pedig itt mosolyog a szekrényemen és szép zöld és mikor azt mondta, hogy szivesen odaadja nekem, de velem szerette volna elhasználni akkor hirtelen elkezdtem sírni és néztem a parkettát és a kék kanapét, amin ültük és nem szóltunk semmit. Piros ruha, ami fodros és a tomi azt mondta, hogy kismamaruha, kicsit hidegnek bizonyult estére. Na de a lényeg az az, hogy szeret és félt, hogy ne kóriszáljak éjszaka az utcán és igaza van.
A netet sikerült ide is eljuttatni, mert ez vmi központi hiba volt, ami miatt nagyon dühös vagyok, mert erről őők tehetnek és mi meg fizetünk nekik havonta...!
És van, aki haragszik rám, és azt mondta, hogy csalódott bennem, pedig semmi rosszat nem akartam és szerintem nemis tettem.
Nem szaporítom tovább a szót a lényeg az, hogy mindent jól csináltam. :D eddig...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.