Nem tudom pontosan, hogy miért, lehet, hogy azért, mert lelkileg rákészültem, vagy azért, mert szinkronizálva volt és nem hallottam, ahogy spanyolul beszélnek. Úgy lett volna az igazi. És anyu is mondta, hogy látja, hogy nincs jókedvem és azt mondta este későn, hogy ő inkább vesegörcs ide vagy oda lemegy és vesz nekem vanílilás karikát, hátha boldogabb leszek. Persze mondtam neki, hogy nehoooogy. Túlélem, és , ha lenne akkor meg úgyiscsak megenném. Ma reggel viszont már vett nekem. Aranyos. És bárcsak jól lenne már,mert ettől is nagyon rossz kedvem van.
Nekem most kihívás kell, oylan igazi, ami lefoglalja az idegszálaimat és egy hajszálon múlik valami fontos. Ez kell nekem. Lehet azért álmodtam oylan furát is.
úgy kezdődött, hogy sétáltunk a szokásos útvonalunkon és bementünk a jégbüfébe (ugyebár a vaníliás karika hiánya álmomban is megmutatkozik) ott, vmi csokis sütit ettünk, de bunkó volt a péntáros, és nagyon felháborodtunk. És mondtam fruttinak, hogy menjünk oda és bassszuk már le. Erre ő persze beleegyezett, Odamentünk és mondtuk, hogy mondja meg hol van a főnöke, erre jött egy középkorú vékony, nemszép arcú, mert agyonfestettt nő, aki ment csak ment felfelé a lépcsőn és fogta a táskáját. Hátrafordulva csak annyit mondott Rozinak, hogy 'mit akar?' De ezt olyan nagyon gonoszan és felháborodva. Szörnyű volt.
Aztán olyan helyre kerültem a családommal, mint ahol a Gyűrűk ura játszódik, nagy hegyek és gyönyörű volt, a víz is nagyon, de menni kellett vhova és evezni a Dunán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.