szánalmasnak érzem magam így péntek este. Arról nemis beszélve, hogy fánk ízét érzem a számban. Persze nem ez a szánalmas, hanem az, hogy hallom ahogy röhögnek itt lent az ablak alatt, erről meg eszembejut, hogy én egyáltalán nem röhögök. Hanem itthon vagyok, takarítottam, most meg nincs dolgom, max nézni a plafont. Lassan huszonhárom évesen ez elég sovány péntek esti program.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.