Leginkább az van, hgy zavarnak az álmaim, zavar ez a lakás, zavar a város, zavar az iskola. Zavar itt minden. Nem tudom meddig lesz erőm ahhoz, hogy itt valahogy épkézláb emberként meglegyek, mert minden rohadt négyzetcentiről csak a határtalan szomorúság jut eszembe és az, hogy mennyi mindent elvesztettem. Talán a számomra legfontosabbakat. Embereket és érzéseket. Most hült helye a régi boldogságnak és biztonságnak. Mindennap elhatározom, hogy nem gondolok rá többé, mert saját magam nyomorítom meg vele, de nem megy..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.