Olyan fura ez. Régebben, évekkel ezelőtt megismertem egy lányt a korházban, akivel jóba lettem. Úgy egész jóba. Járkáltunk együtt ide-oda, nemcsak ketten, hanem többen is. Aztán eltelt pár év, ő máshova járt egyetemre, kettőre is és már nem beszéltünk annyit. Mostanra már ahogy látom boldog feleség és pár napon belül anya is lesz. Olyan boldognak tűnik, amiket ír, a képei... Egyidősek vagyunk és mennyivel másabb lett az ő élete. Mostanra nagynéni, kismama, feleség. Ilyenkor mindig eszembejut, hogy talán vannak, akiknek tényleg "bejön". Az élet. És vannak akik kisiklanak, mint én és kétségeesve kapálóznak, hogy túléljék a rosszat. Ezt a lányt is, annyit fel akartam már hívni, de nem ment. Aznap volt az esküvője, mikor anyu meghalt. Még egy gratuláló lapot sem küldtem neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.