Amikor úgy van, hogy végre el tudok aludni, akkoris tök mozgalmas marad minden. Fel sem tudom idézni, hogy milyen baromságokat szoktam álmodni. Az összeset tuti nem. De valamelyik nap az volt, hogy álmomban megtaláltam anyu hasonmását és úgy éreztem, hogyha ő igazából nemis ő, de ez lehet minden megoldása és minden rossz elmúlik egy varázsütésre. És komolyan úgy éreztem álmomban, hogy vége a szenvedésnek. Jó volt legalább addig a kis ideig ezt érezni. Aztán felébredtem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.