Remegve várok...vártam...

Ha rosszul érzem magam néha bemegyek a régi szobámba és olyankor mindig sírnom kell. Előjön az a sok-sok jó emlék és mintha visszamennék az időben és vágyakozom. Végül pedig már azt sem tudom, hogy miért is sírok. Mert olyan jó volt, vagy mert hiányzik, vagy mert már én nem az vagyok és nem is én használom a bútorokat, amiket anyuék nekem vettek. Már nincs a táblám a falon a sok cetlivel, emlékkel, nincs szerencsebambuszom, akit annyira szerettem, nincsenek ott a könyveim, amiket szinte mind anyu vett nekem, és nem ülök ott a gépnél éjjelig, hogy beszélgethessek vele...vagy tanuljak a következő vizsgára. Hihetetlen módon hiába tűnik ez önmarcangolásnak, de időszakonként mégis kell. 

Talán ez már az életem része lesz, hogy időszakonként nem tudok aludni, majdnem kiesik a szívem a helyéről és iszonyatosan fáj a gyomrom és hányingerem van egész nap. És minden azért van mert még mindig azon rágódom, hogy mit vesztettem el és nem bírok megbarátkozni a gondolattal, hogy ez lett belőlem és semerre sem halad az életem 26 évesen. Ha nagyon megerőltetem a fantáziámat akkor sem tudok már olyat mondani, aminek örülnék és gyűlölöm, hogy így kell leélnem a hátralévő életem. 

"Közeleg a karácsony...úgy rámtört anyám hiánya, hogy a lélegzetem is elakadt. Karácsony idején mindig hiányzik, de idén valahogy rosszabb, mert a tanácsára lenne szükségem. Jó lenne, ha egy pohár kakaó mellett megnyugtatna, hogy az életemben minden rossz hamarosan jóra fordul." (Kathleen Kelly)

Egy novemberben voltunk Pécsen. Hűvös volt, de jó idő. Minden olyan szép és kiegyensúlyozott volt, leszámítva a sok hányingert, de volt jövő. Lila kabátom volt, reggelire sokszor csíra meg kürtöskalács. Én pedig A szerelem hullámhosszán-t akartam nézni este, ő meg fel akart menni a toronyba. És végül győzött a torony, mert mégis az volt értelmesebb program. És akkor még nem tudtam, hogy amit abban a filmben mond a főszereplő (Tom Hanks) az nemsokára olyan lesz, mintha az én későbbi mindennapjaim festette volna le. Pedig már a cím is...sleepless...amilyen énis lettem. Kétségtelen, hogy én Tom Hanks-el valami különleges spirituális kapcsolatban lehetek. Vagy a szerepeivel... Persze az örök kérdések is megmaradnak. Hogyogy nem tudtam? Hogyhogy nem éreztem belül, hogy baj van? Hogy válhatott minden ilyenné?

"..először is felkelek az ágyból minden reggel, aztán ki-be lélegzem egész nap. Aztán egy idő után nem kell emlékeztetnem magam, hogy reggel felkeljek és ki-be lélegezzek. Később pedig talán nem az jár majd az eszemben folyton, hogy egy darabig milyen tökéletes volt minden."

Nem gondoltam volna régen, hogy egyszer ennyire nehéz lesz "haladni" az idővel. 2 éve talán, de 1 éve biztosan tulajdonképpen kómában vagyok. Időszakonként felébredek pár napra, aztán visszatérek a kómába, mert nem jó, amit itt látok. Az idő megy, én meg öregszem.

Nemsokára skorpió hónap, amikor rettenetesen feszkós szoktam lenni, még akkoris minden oké. Nem tudom most hogy lesz, csak azt tudom, hogy egyáltalán nem örülök a születésnapomnak. Sőt. Nagyon szomorú vagyok tőle. És nem azért, mert juj de öreg leszek, hanem ugyanazért, amiért a többi ünnepet és évfordulót sem szeretem, 

Már fázik a lábam, itthon nézem a tv-t, péntek este van és megint ez az elképesztő mellkasnyomás, ami miatt gépelni is alig bírok. ilyenkor fizikálisan is azt érzem, hogy elfogy a levegőm. De képletesen már régóta fuldoklom, szóval érthető..

Korán sötétedik, ami romantikus, nagyon jó lenne vmi finom tea, de nincs (itthon sajnos és egyelőre nem is veszek,) nagyon szerettem volna ma menni valahova, de a bérlethiány megakadályozta, pedig én már nagyon-nagyon utálok itt lenni. Úgy érzem nem is 26 leszek 10 nap múlva, hanem 66. És ez fáj.

A legkedvesebb teák:

• karamellás rooibos
• zöld kimonó
• vaníliás kifli
• vadcseresznye
• rooibos vanília
• feketeerdő
• cseresznyés rooibos
• vaníliás zöld tea
• bio chachacha
• csoki trüffel
• rózsatea
• raffaella
• nyolckincs
• marcipán

Gyönyörű dáliát vettem a temetőbe, nagyfejű és rózsaszín és gömbölyű. Ez egy olyan más dimenzió és nemis tudom, hogy gondolt-e valaki apura, amiért tegnap volt a születésnapja, vagy csak nekem számít ennyit. Nem tudom. A hideg már ki is fújta az arcom, de azért mikor kint voltam akkor szépen sütött a nap. Mikor meg eljöttem, visszanéztem és eszembe jutott, hogy régen a nagymamám mindig integetett, mikor jöttünk el tőlük és valahogy olyan érzésem volt, hogy talán ilyenkor ők is integetnek utánam. 

Hajnal van, hideg. Elvileg 0 fok. Nem tudok aludni, újfent. Fogalmam sincs mi ez, ami velem van. És azt sem tudom, hogy mi lesz belőle és azt sem, hogy meddig bírom. Mert iszonyatosan rossz és alig 26 éves létemre legalább 60-nak érzem magam. És ha "tehetném" az egész ittlétemet kikapcsolnám. Csak egy név maradnék meg talán 1-2 jó(??)élmény néhány embernek. De a lényegnek már úgyis vége. Volt 24 jó évem, nem elég ez? Nekem untig elég volt ez a plusz 2. 

Kb 2 éve azt írtam, hogy talán már nem lesz olyan nap, hogy ne sírjak. Bárcsak így lenne. Bárcsak mindennap tudnék sírni. Mert nem tudok. Vagy azért, mert ahhoz is gyenge lettem vagy azért, mert elfogytak a könnyek, vagy azért, mert olyan nagy a fájást érzek, amihez nem elég a könny.

A Corvinnegyednél lévő aluljárón mentem keresztül, közben járt az agyam és pásztázott egy csomó régi emléket, mikor megláttam valamit. "Én is voltam olyan, mint te, és te is lehetsz olyan, mint én." Ez találó. És nem csak a hajléktalanságra mondhatnánk. 

Tuti, hogy az egyik legszívmelengetőbb film (számomra) a Szerelem hálójában. Olyan mint valami meleg finom különleges ízű kakaó, amit nyugodtan lehet inni és nemis hízlal :)

Marcipánkrumpli

Aminek most épp kell, az az, hogy a fájdalmas és idegfeszítő beavatkozások hatására meggyógyult a bajom. Legalábbis az orvos azt mondta, és én hiszek neki. Szóval ennek örömére valamikor, simán lehet, h nemis a közeljövőben, de megünneplem ezt valami illatos fürdőgolyóval.

Talán egyszer, ha le tudnám írni, hogy mi történt velem és mit érzek vagy éreztem igazán, (Nem azt amit mutattam, vagy magamra erőltettem, hanem amit igazán...) akkor talán jobban érezném magam. Csak nem tudom még hova.

Tegnap állítólag vörös volt a hold. Én elhiszem végülis, de nem láttam. Biztos van valami jelentése. Mondjuk, hogy sok a vér olyankor. Durva

Eszméletlen módon azt álmodtam, hogy egy lakóház belső udvaros lépcsőjén volt egy tigris, aki megtámadt. Az volt az érdekes, hogy először azt hittem, hogy egy nagyobb cica. De nem. Túléltem, de párszor rámcsapott. Onnan valahogy elmenekültem vérző karral, vmi összejövetelre mentem, ahol az én születésnapomat ünnepelték, de úgy, hogy igazából mindenki vitatkozott meg veszekedett velem. Nagyon nagyon nem volt jó. És anyu is ott volt, meglehetősen passzívan, mintha nemis ő lett volna...

Amikor úgy van, hogy végre el tudok aludni, akkoris tök mozgalmas marad minden. Fel sem tudom idézni, hogy milyen baromságokat szoktam álmodni. Az összeset tuti nem. De valamelyik nap az volt, hogy álmomban megtaláltam anyu hasonmását és úgy éreztem, hogyha ő igazából nemis ő, de ez lehet minden megoldása és minden rossz elmúlik egy varázsütésre. És komolyan úgy éreztem álmomban, hogy vége a szenvedésnek. Jó volt legalább addig a kis ideig ezt érezni. Aztán felébredtem.